A német és a magyar igeragozás különbözőségei:
a magyarban vannak igei személyragok, amik utalnak az alany személyére és számára, ezért a személyes névmást (én, te, ő..) csak akkor tesszük ki, ha hangsúlyosabbá akarjuk tenni mondandónkat.
Ezzel szemben a németben viszont mindig ki kell tenni az igék mellé az alanyt:
személyes névmást,
3. személyben más névszói alany is lehet:
főnév
der, die, das mutató, illetve vonatkozó névmás
"man" általányos...
